Camino
(Személyes, nem általános érvényű leírás a „hogyanról”)
Tavasz végén több helyről kaptam információt a Caminoról. Ezeket jelnek tekintettem és úgy gondoltam hogy el kell mennem.
Ez a döntés volt a legfontosabb. Nem volt kérdés hogy meg tudom-e szervezni a távollétemet, tudok-e eleget a zarándoklatról.
A camino.lap.hu honlap nagyon sokat segített.
Három fontos dolgot döntöttem el az elején.
1.,Olyan útra szeretnék menni, amin nem járnak tömegek
Azt olvastam, hogy a közismert Caminón az emberek korán kelnek hogy időben megérkezzenek a zarándokszállásra , mert később már nincsen hely és gyalogolhatnak tovább, vagy alhatnak panziókban. Én nem akartam versenyt gyalogolni, mert túl közel éreztem ahhoz az élethez amit otthon is élek.
2., Saját ütememben szeretnék haladni
Nem akartam előre eldönteni hány nap lesz az út. Teret akartam hagyni „ véletleneknek”. Ezért nem repülővel mentem, hisz ott meg kell rendelni előre a jegyet. Inkább a drágább és nehézkesebb autóutat választottam.
3., Én egyedül akarok gyalogolni
A takarékosság és a félelmek azt javasolták hívjak másokat is. Valami azt súgta, hogy szeretnék szabadon, alkalmazkodás nélkül járni, tehát menjek inkább egyedül.
A többi már adta magát.
Beszéltem néhány emberrel, akik javasolták: keveset tegyek a hátizsákba, legyen hegymászós speciális zoknim, fél literes vizes flakon elég, tapasz, homeopátiás emésztés és lelki teher javító golyó…Persze a tanácsok néha ellentmondtak egymásnak, de ez már az én utam hogy melyiket követem.
Egyikük elmondtak, hogy hiába járunk azonos ösvényen, mindenki egészen más utat jár. Ez maradt alapelv , amit én is megtapasztaltam.
Kérdezték az emberek: miért megyek? Bevált az a válasz, hogy ez egy önismereti út, sok kérdésem van, amire így próbálok választ kapni.
Már több mindent tettem idén ami segített (családfelállítás, levelezés hasonlóan változó emberrel, könyvek, …) Megtapasztaltam, hogy ezekről nehéz másoknak beszélni, akik nem ezen az úton járnak, ezért nem zavart hogy lököttnek tartanak sokan.
Vettem egy hátizsákot, gyalogló könnyű bakancsot, 3 sávos gumizású zoknit, jó hálózsákot, polifoamot.
Az indulást még összekötöttem egy családi programmal. Gyerekeimmel 4 nap alatt elmentünk Milánóig. Onnan ők hazarepültek én pedig folytattam az utam Spanyolországba.
Az elindulás pillanatától úgy éreztem, hogy jó a kezdet. Sok segítséget kaptam út közben idegenektől. Ez a kellemes élményem végigkísért!
Az út
Egy eltévedés következtében először a jól ismert francia camino kezdő városába mentem. Egy utolsó lehetőséget adtam magamnak, hogy hátha ezen kell mennem és nem a kevéssé ismert Északi caminon. A zarándok irodában láttam egy statisztikát az augusztusi napi forgalomról. A számok alátámasztották, hogy a csúcsidőben napi kb 1000 ember indul el innen.
Ezek után már nem zavart, hogy semmi információt nem tudtak adni a kb 50km-rel arrébb kezdődő másik útvonalról. Elmentem oda (Irun), ahol az Északi vagy tengerparti camino kezdődik.
Délelőtt érkeztem Irunba. Csak késő délután nyitott a zarándok szállás és az iroda is. Vettem poncsót esős időre, spanyol szótárat, spanyol camino leírást. A zarándok szállás kedves hely. Kb 12 ágy volt két pici szobában. Kedves ember volt az önkéntes segítő. A pici spanyol tudásomra volt már szükség, de talán többet értettünk meg mutogatásból. Mikor megértette, hogy az autómat szeretném biztos helyen tudni, felajánlotta, hogy álljak a ház közelébe és ő majd figyel az autóra. Ne hagyjak benne semmi értéket.
Húsz percen belül ürült az egyik parkoló hely (micsoda csoda!) – ahol másnap reggel nehéz szívvel otthagytam az autót – mint biztos pontot. (az út alatt ebben a mikrobuszban aludtam, ettem)
Reggel az egyik zarándok megmutatta a térképet, hogyan találom meg a camino első irányjelzőjét. Egyedül elindultam. A jel ott volt és nagy megkönnyebbüléssel követtem.
Az első hét ilyen stílusban telt el. Folyamatosan tanultam-tapasztaltam a zarándok életet. Minden sikerült.
A lábfájástól való félelem miatt előre eldöntöttem hogy az első napokban kevesebben megyek mint mások. Nem is törte fel a cipő a lábam, nem volt semmi gondom a lábaimmal. Azért tartottam ettől, mert semmilyen bemelegítő túrát nem tettem az út előtt. Hátizsákos természetjárás élményeim 20 évvel ezelőttről voltak.
A saját ütemben gyaloglás következménye az, hogy estére nincs menedékszállás! Nagy élményekkel és némi izgalommal aludtam erdőben, mezőn és később templom fedett oldaltérben… A 35 nap alatt kb 5 ször aludtam szabadban. Más – akikkel találkoztam - nem csinált ilyet. Hamarosan megértettem, hogy tényleg mindenki másként járja ugyanazt az ösvényt.
Én a szállásról jellemzően utolsónak mentem el, mert csak akkor keltem fel ha világos volt és rá tudtam magam venni hogy felkeljek.
A zarándokszállások életében hasonló volt, hogy délután több hullámban érkeztem az emberek. Mindenki pihengetett, mosott, evett, sétált a településen és időben lefeküdt aludni. A többiek nagy része is jellemzően hideg ételt vagy konzervet evett.
Voltak akik egyedül jártak ahogy én, de többen voltak a párban vagy kis csoportban caminozók.
Spanyol, francia, német volt a legtöbb, de találkoztam lengyel, olasz, belga, holland … társakkal is. Esténként 5-15-en gyűltünk össze a szálláson. De többször voltam egyedül éjszaka! Ezekből látszik, hogy ez az ösvény kevéssé ismert, intim.
A helybéliek a megjelenésünkből láthatóan értették hogy mit csinálunk. Viszont gyakran nem tudták hogy a falujukban, városukban hol vezetnek a jelek.
Végig nagy szimpátiát éreztem. Jól esett hogy időnként autósok dudáltak nekünk és kedvesen intettek – pedig hosszú hajam ellenére észlelhető volt hogy nem nő vagyok.
Gyakran kérdeztem embereket praktikus dolgokban: hol vezet az ösvény tovább, hol lehet kenyeret kapni, hol van a zarándok szállás, milyen idő várható… Az esetek nagy részében csak spanyolul tudtak, de nagyon kedvesek voltak. Nagyobb városban volt ritkán, hogy valaki nem reagált - továbbsietett, vagy hogy tudott angolul, vagy franciául.
Mindig megkaptam azt a segítséget amire szükségem volt. Néha többet is mint reméltem.
Többször jutott eszembe, hogy most akár félhetnék is. De egyetlen egyszer sem történt olyan kellemetlenség, ami alapot adott volna a bennem meglévő félelemnek, kétkedésnek. Ezek inkább rólam, nekem szóltak. Sokszor voltam védtelen helyzetben, de ezek inkább erősítettek – utólag . Valaki azt mondta hogy mindenkire vigyáznak Bár lehet hogy ezt nem értem, de tapasztaltam.
Összesen 35 napig napig gyalogoltam, kb. 750 km-t tettem meg. Mivel ez napi 15-25 km-t jelent, nem sport teljesítmény. Egy vasárnap volt, amikor nem mentem tovább, hanem helyben csináltam valamit. Háromszor ültem buszra, vagy metróra, mikor a nagyvárosi sétát így meg tudtam úszni.
A zsák persze nehéz volt. Végig úgy éreztem, hogy az életemet cipelem benne. Kétszer feladtam postára nem szükséges dolgokat. Néha megtapasztaltam, hogy kidobtam belőle régi, elavult félelmet is. Sok mindenre tanított a zsákom. Mi van benne, hogy van benne, hogy veszem fel, hogy tartom magam gyaloglás közben….
Egy hétig gondjaim voltak a lábszárammal és a bokámmal. A többiek azt mondták, hogy minden nap menni kell, így az orvos-gyógyszer rutin nem jött szóba. Szépen meggyógyult. (kicsit jobban figyeltem magamra, borogattam, szandálban mentem)
Saját magam ellátása nem volt egyszerű, de beleszoktam. Igyekeztem keveset költeni és amennyire lehet egészségeset enni. Egyszer elfelejtettem, hogy hétvégén nehéz kenyeret venni – egy helyi néni adott, sőt még paradicsomot és tojást is….
A menedékszállások színvonala nagyon változó volt. Több helyen ki volt írva: „A turista elvár valamit – a zarándok megköszöni azt amit kap” Ebben a szellemben könnyű volt a szállásokon. Persze én is többször berzenkedtem, de ez is csak a megszokás. Azért mentem caminozni, hogy elavult dolgaimat kint hagyjam – így ez is az élmény része volt.
Az ösvény-jelzések megítélése sem egyértelmű. Tény az hogy néhány száz méternyi eltévedéstől eltekintve, nem volt gondom. Volt olyan hely ahol a megérzés, szerencse segített. (A „francia” vagyis a jól ismert caminon jobbak a jelzések.)
Az útikönyveket is mindenki másként használta.
A német útikönyv méter pontosságban tájékoztatta az olvasót. (nem tudok németül)
A spanyol anyagok szépek és általánosak voltak. Nem tudtam rájuk támaszkodni.
A franciák könyvét lehet hogy szerettem volna ha tudtam volna venni belőle. Első nap félretettem a spanyol könyvet – mikor tapasztaltam, hogy a zarándok szállás nincs benne ahol aludtam. Ezután minden nagyobb faluban lévő turista irodától kértem helyi információkat. Ez és a jelek követése 80%-ban nekem jól működött. Most az egyszer nem akartam okosabb lenni, hanem követtem a jeleket.
Most azt gondolom, hogy annyi féle könyv kellene ahány zarándok van, hisz mindenkinek másra van szüksége.
Az ösvények minősége szakaszonként változott. Az első napokban szép, néha nehéz föl-le utunk volt. Később volt több nap aszfalt, ami nem olyan jó. Ekkor rájöttem, hogy azt nehéz tudni, hogy van-e földút. A helybéliek sem mindig tudták. Ritkán – ha a térképről egyértelmű volt – követtem a helyi turista utat is.
Mikor nagyon utáltam, hogy autók húznak el folyamatosan mellettem, megértettem, hogy az életem is ilyen. Nem akarok a fő árammal a kocsiban ülni, de a remeték és hegyi emberek világa sem vonz…. Szinte mindenből lehetett tanulni, ha éppen nyitott voltam.
Azt nem tudom hogy mennyire voltam nyitott. Gyakran észrevettem, hogy eltelt egy óra és nem is tudom hol jártam…
A zarándokok – augusztus végén, szeptemberben – a tengerparti (északi) caminonkon, főleg 40-60 év közöttiek voltak. Két szálláson a regisztrációs könyvből csináltam statisztikát. Kíváncsi voltam, hogy a 48 évemmel öregnek számítok-e itt. Az derült ki, hogy nagyon egyenletes az eloszlás 20-60 év között. A huszon – harmincon évesek többen voltak, de nem kiugróan. Találtam két-három 70 év felettit is!
A beszélgetésekből kiderült, hogy a többiek jellemzően már megjárták a francia caminot és második-harmadik alkalomként jöttek ide. Néhányan voltak akik távolabbról indulva többszáz km-t gyalogoltak, mire elérkeztek a camino „kezdő pontjára”.
Én nem éltem komoly társasági életet. Kevés zarándokról tudtam meg hogy miért jött el.
Találkoztam egy férfivel és egy nővel – néhány órára – akik nagyon fontosak lettek és maradtak számomra. Olyanról meséltek nekem, de még inkább úgy viselkedtek, amire nekem nagy szükségem volt, de az én történetem is megérintette őket. Egyikükkel nem is cseréltünk címet, mert nem használ internetet és messze él, mégis máig bennem van. Megint megtapasztaltam, hogy nem az együtt töltött idő hossza az érdekes…
Mindegyik Camino Santiago de Compostellába érkezik.
Én este 9re értem oda. Valami diadalmas bevonulásra számítottam – hisz én már nagyon koncetráltam erre a pillanatra. A valóságban nem történt semmi érdekes. Másnap reggel hazaindultam. Talán mondani sem kell, hogy a Camino folytatódik bennem. A felismerések nem szüntek meg a hátizsák elrakásával.
Szervezzünk, csinájunk magyar kis-Caminot!A Francia és az Északi Camino (Oviedotól áttértem a Camino Primitivo-ra) összehasonlítása – saját véleményem szerint.
A franciában
előny, hogy jobbak a jelzések, nagyobb a választék a zarándokszállások között.
Hátrány, hogy nagyon sokan járják, a helyi lakosság már esetleg belefárad a sok zarándok furcsa világába.
Az északi Camino
előnye, hogy talán változatosabb az út (sokáig tengerpart, dombok, kiegészítve a félúton a Camino Primitivoval), intim,
Hátránya: spanyol tudás nélkül egyedül nehéz lehet menni, azt mondják nehezebb fizikailag az első felében mint a francia a több szintkülönbség miatt, kevesebb az információ róla.
Azt tapasztaltam, hogy sokan jöttek csak rövidebb időre, mert a munkahelyükről nem tudtak elszabadulni. Adódik, hogy ha szerveznénk egy kb 250 km-es hazai camino-t, akkor ez sokaknak örömet hozna. Én is valószínűleg szívesen elmennék még. Milyen jó lenne, ha ehhez nem kellene elmenni Spanyolországig!
12 menedékszállás találása nem lehetetlen. 250 km-nyi szép, békés ösvény megtalálása, jelzésekkel ellátása megint-csak megoldható .
Én örülnék ha a Biofalu lenne az egyik alvóhely. A 10-15 emeletes ágy és a zuhanyzó biztosítása fél év alatt megoldható lenne.
Legyen az egész olcsó, tiszta, egyszerű…
Ha ebben partner vagy, esetleg ismersz ilyen embereket, akkor segíts. Inkább energia és hit kell hozzá, mint pénz. Talán ha kicsiben elindul, akkor pályázni is lehet a bővítésre…
2006os megjegyzés: elindult egy hazai Camino kezdeményezés, sajnos keresztények számára - ami szerintem olyan szűkítés - ami idegen ettől a modern Camino gyakorlattól, amit kint tapasztaltaltam Azért ideírom az elérhetőséget:www.eletgyongyei.hu
Visszatérve a spanyol északi úthoz:
Ide teszek egy zarándokszállás listát, amit én használtam, kiegészítettem.
C a m i n o d e l N o r t e - Északi Camino
Az útvonal melletti falvak, szállások (szállodák nélkül)
Vizcaya tartomány
Poblaciones o lugares (települések) Km parciales (rész km) Alojamientos (szállás)
Markina 0.0 km
Bolibar 6 km
Zenazurra 2 km Alb-P
Munitibar 4,5 km
Zarrabenta 4,5 km
Gernica-Lumo 7 km Alb-P cierra invierno
Morga 11 km
Larrabetzu 11 km
Lezama 4 km Alb-P cierra invierno
Bilbao 13 km
Baracaldo 7 km
Sestao 4 km
Portugalete 2 km Alb-P cierra invierno
Muskiz (Playa de laArena) 11,5 km
El Haya/Muskiz 6,5 km Alb-P
Cantabria
Poblaciones o lugares (települések) Km parciales (rész km) Alojamientos (szállás)
Ontón 0,5 km Alb. Municipal
Castro Urdiales 13,3 km
Islares 8,7 km
Guriezo 3,4 km Alb. Municipal
Pontarrón Alb-P
Liendo 6,0 km Alb-P
Laredo 6,7 km Alb.HH Trinitarias
Colindres 4,0 km Alb. Municipal
Gama 9,3 km
Escalante 2,0 km Alb. M. Clarisas
San Miguel Meruelo 6,8 km
Güemes 8,0 km Alb. "El Cajigar"
Galizano 4,0 km
Pontones * 8,0 km
Solares * 5,0 km
Astillero * 15,0 km Alb.Asociación
Peńa Castillo * 14,0 km
Somo 6,4 km
Santander 2,0km Alb. Santos Martires
Sta Cruz Bezana 9,0 km
Boo de Piélagos 5,0 km Alb. Municipal
Puente Arce 6,2 km
Mogro 4,8 km
Requejada 9,4 km
Barreda 2,2 km
Camplengo 6,1 km Alb. Privado 700m
Santillana 1,0 km Alb. Municipal
Cobreces 11,7 km Alb. PP. Cistercienses, Alb. Parroquial
Comillas 10,0 km
San Vicente de la Barquera 11,0 km Alb. Misión Claretians
Pesués 11,5 km
Unquera 3,0 km
Asturias
Poblaciones o lugares (települések) Km parciales (rész km) Alojamientos (szállás)
Columbres 2,5 km
La Franca 3 km
Pendueles 6 km
Vidiago 3 km
San Roque del Acebal 5,5 km
Llanes 4 km Alb. Juvenil
Celorio 5 km
Barro 2 km
Naves 6 km
Nueva 4,5 km
Pińeres de Prìas 2 km Alb. Municipal
Ribadesella 10 km Acogida Municipal
S. Esteban Leces 5 km Alb. Municipal
Berbes 4 km
La Isla 7 km Alb. Municipal
Colunga 3 km
Sebrayo 9,5 km Alb. Municipal
Villaviciosa 6 km
Vega de Sariego * 16 km Alb. Municipal
Pola de Siero * 10 km Alb. Municipal
Oviedo * 16 km Alb. Municipal
Áviles por Oviedo * 26 km Alb. Municipal
Gijón (San Pedro) 26 km
Avilés 21 km Alb. Municipal
Muros de Nalón 20 km
Cudillero 14 km
Soto de Luińa 2 km Alb. Municipal
Cadavedo 27 km
Almuńa 13 km Alb. Municipal
Luarca 2 km
Pińera 13 km Alb. Municipal
Navia 5 km
La Caridad 10 km Alb. Municipal
Tapia de Casariego 12 km Alb. Municipal
Tol 5 km Alb. Municipal
Vegadeo * 11 km
Santiago de Abres * 6 km
Lourenza * 22 km
Ribadeo 7 km Alb. Xunta
Galicia
Poblaciones o lugares (települések) Km parciales (rész km) Alojamientos (szállás)
Lourenzá 29 km Alb. Xunta
Mondońedo 9 km Alb. Peregrinos
Abadìn 16 km Alb. Xunta
Vilalba 22 km Alb. Xunta
Baamonde 18 km Alb. Xunta
Miraz 16 km Alb. Peregrinos
Sobrado de Monxes 20 km Alb. Monasterio
Gándara (Boimorto) 11 km
Arzúa 11 km Alb. Xunta
Santa Irene 17 km Alb. Xunta
Arca (Pedrouzo) 3 km Alb. Xunta
Montedel Gozo 14,5 km Alb. Xunta
Santiado de Compostela 4,5 km Alb. Peregrinos
* Ruta alternativa (másik útvonal)
Buen Camino!
Lakatos Géza
|
